Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc van a középpontjában a Kámoni Arborétum látogatóközpontjában berendezett kiállításnak: Fegyverrel a szabadságért.

Mint a megnyitón elhangzott: hasonló, átfogó bemutató régen volt utoljára az országban. Több mint kétszáz hazánkban is rendszeresített kard és szablya látható.

Sűrű a csend a Kámoni Arborétum látogatóközpontjának első emeletén. Itt nyílt meg a hónap elején a Fegyverrel a szabadságért című kiállítás, amely az 1848/1849-es szabadságharcnak állít emléket.

A tárlókban több mint kétszáz, Mária Terézia korától egészen 1904-ig hazánkban is rendszeresített kard és szablya található. „Magyar kezében cseng a kard” – írta Petőfi, Európa csendes, újra csendes című versében. Ki tudja, mennyi gyalogos, huszár, tiszt, főtiszt markolta a fegyvereket. Mennyi verejtékes, véres csatában, vesztesben és győztesben harcoltak a kardokkal.

A dal is mondja: „A kasza arat, de fegyver is a magyar kezében.” A tárlatot magánszemélyek gyűjteményéből válogatták össze. Többségük szombathelyi, illetve vasi, de az ország több pontjából is ajánlottak fel tárgyakat.

A szervezők igyekeztek átfogó bemutatót összeállítani az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tárgyaiból, emlékeiből. Így láthatunk numizmatikai érdekességeket, egyenruhákat, fokosokat, ágyút, korabeli leiratokat, spionpénzt, mellvérteket. Egy olvasósarkot is kialakítottak, így ha van egy kis időnk, akkor elmerülhetünk a történelmi eseménnyel kapcsolatos könyvekben és kiadványokban.

A kiállításon fő helyen, külön tárlóban kapott helyet dr. Széll Kálmán professzor nagyapjának tiszti kardja – a Szombathelyi 11. Huszárezred tisztje volt. Mellette láthatók a Szombathelyen állomásozó ezred egy legénységi kardja és a 11-es Huszár-emlékszablya is. Ritkaságok ezek, ugyanis a tokba is beleütötték: 11. H. A kiállított kardok mindegyikén megelevenedik a múlt. Jól bizonyítja ezt az a bécsi légiós kard, amelyre halálfejet véstek.

Az 1848/49- es forradalom és szabadságharc idején működött az úgynevezett halállégió. Az az osztrák fiatal, aki beállt a magyar seregbe, eleve halálra volt ítélve.

Tudták: vagy a háborúban esnek el, vagy ha elfogják őket, akkor kivégzés vár rájuk, mert a saját országuk ellen harcoltak. A kardokat korszakok szerint, rendszerezve mutatják be a tárlaton. A legkorábbi ezek közül a már említett, Mária Terézia korából – 1768-ből és 1769-ből – származó szablya és pallos. Az utolsó pedig 1904- ből való. Érdekesség, a könnyű lovasságé volt az íves pengéjű szablya, míg az egyenes pallost a nehézlovasok használták.

Jól látható, milyen fejlődésen mentek keresztül a kardok. Folyamatosan tökéletesítették azokat, így került rájuk a mellékkengyel, majd a kosár a kézfej fokozottabb védelméért. Az is jól látható, hogy az oroszországi legénységi kardoknál, a saskáknál nincs kézvédelem, miközben azok masszív, robosztus fegyverek voltak. Itt a nyers erő dominált. A vércsatorna pedig a nevétől eltérően arra szolgált, hogy merevítést adjon.

A gyilkos fegyvert a csiszárok, a kardkovács-manufaktúrák készítették. A fokába sok esetben beleírták készítőjének a nevét. A Pottenstein, Eisenbach, Fischer cégek voltak a komolyabb ausztriai gyártók, de akad neves magyar is, mint például Pacholek.

A szabadságharcban használt magyar kardokból meglehetősen kevés maradt fenn. A szabadságharc után, amit csak lehetett, begyűjtöttek a lakosságtól – nehogy lehetőség vagy gondolat legyen egy újabb felkelésre.

A tisztek saját karddal rendelkeztek, ezért a világosi fegyverletételnél eltörték a pengéjét, hogy az ellenség se használhassa. A kiállítás megnyitója maga is érdekes esemény volt. A Klapka György Lovas Polgárőr és Hagyományőrző Egyesület kishuszártagozata várta a bejáratnál a megnyitóra érkezőket.

A Szombathelyi 11-es Huszár Hagyományőrző Egyesület ugyancsak képviseltette magát. Lukács Zoltán beszélt a szabadságharc és a kertészet kapcsolatáról (hiszen arborétum ad helyet a kiállításnak).

Majd Paksa Bendegúz kishuszár szavalta el Petőfi Sándor Csatadal című versét. Tóth Sándor történész, a Kardok Házának vezetője előadás kíséretében mutatta be saját gyűjteményének leglátványosabb, a szabadságharchoz köthető kardjait, köztük Máriássy János huszár ezredes szablyáját, amely közel hét centiméteres pengével készült.

Máriássy János ezredes a világosi fegyverletételnél szekérkerék alá téve törte el a kardjának a pengéjét, és törött fegyvert adta át az ellenségnek. Tóth Sándor kiemelte: ilyen mértékű és jelentőségű, az 1848/49-es szabadságharchoz köthető kiállítás, mint a szombathelyi, az elmúlt 15 évben nem volt Magyarországon.

A Fegyverrel a szabadságért című tárlat március végéig nyitva tart a Kámoni Arborétumban.

Kovács Cs.Tibor